A „nem” kimondása a munkahelyen sokak számára az egyik legnehezebb kommunikációs helyzet. Pedig a határaink védelme nem önzőség, nem lustaság és nem együttműködési hajlandóság hiánya – hanem az egyik legfontosabb eszköz a hosszú távú teljesítőképesség és a mentális egészség megőrzéséhez.

Szinte mindenki ismeri az érzést: hazaérünk a munkából, és úgy érezzük, egy csepp energiánk sem maradt.
De van, amikor ez a fáradtság nem múlik el sem egy jó éjszakai alvástól, sem egy szabadnaptól, sem egy hosszabb szabadságtól.

Amikor gyerekek vagyunk, természetes számunkra a kíváncsiság: kérdezünk, felfedezünk, kísérletezünk. Felnőttként azonban ez az ösztön sokszor háttérbe szorul a rutin, a felelősségek és a teljesítménykényszer miatt.

A „komfortzóna” kifejezés szinte már közhelynek számít, mégis kevesen állnak meg igazán elgondolkodni rajta: mit is jelent számunkra, és mi történik, amikor kilépünk belőle?

Amikor gyerekek vagyunk, természetes számunkra a kíváncsiság: kérdezünk, felfedezünk, kísérletezünk. Felnőttként azonban ez az ösztön sokszor háttérbe szorul a rutin, a felelősségek és a teljesítménykényszer miatt.